Hívők kis csoportjával elzarándokoltunk Nyíregyházán az Északi temetőbe Úsz István atya sírjához. István atya a ’80-as évek közepén került Nyíregyházára családjával az egyházközségünk szolgálatára.
Az egyházközség ekkorra ténylegesen már kihalt, nem voltak szolgálatok, és az épület is rendkívül rossz állapotban volt. Feleségével, Cecília matuskával (aki ma is a legaktívabb tagja egyházközségünknek) nagyon sok áldozatot vállaltak, rengeteget dolgoztak és imádkoztak azért hogy az egyházközséget újjá élesszék és az épületet is az Isten házához méltó állapotba hozzák. Egyházi szolgálatán túl nagyon aktív közéleti személyiség is volt, gondolkodása és nyitottsága az ortodox parochiát igazi szellemi műhellyé is változtatta. A rendszerváltás idején jellemző politikai és társadalmi kaotikus állapotok között mindig határozott és bölcs iránymutatást kaptak azok akik hozzá fordultak, hiszen senkit nem utasított el. Szervező munkájának köszönhetően nagy segítséget nyújtott a határon túli (elsősorban erdélyi és kárpátaljai) emberek számára is, de nyitott szellemű és szeretetteljes gondolkodása miatt a születő politikai pártok és meghatározó politikai személyiségek is szinte mindannyian megfordultak nála. István atya 13 éven át szolgálta hűségesen az általa újra szervezett nyíregyházi egyházközséget, majd 26 évvel ezelőtt ezen a napon adta vissza nemes lelkét Teremtőjének.
A sírjánál halotti litiát végeztünk és egy kis “halotti lakomát” is tartottunk, ami búzalisztből készült kalácsból és cukorkákból állt. A lakoma és az édesség emlékeztet minket arra az édességre és örömre amiben az Isten országában lesz részünk, és amelyben István atyát is kértük hogy már most részesítse az Üdvözítő. A búzából készült étel pedig emlékeztet minket Jézus szavaira: “Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem esik földbe és el nem hal, egyedül marad; de ha elhal, sok termést hoz.” (Jn 12,24)
A temetésről készült képen kárpátaljai papok állják körül István atya koporsóját. Többek között (Pap) István tiszabökényi szhiarchimandrita atya (+2017), Dmitrij Szidor protoierej, az Ungvári székesegyház elöljáró papja és Szádvári Vaszilij archimandrita, a szolyvai monostor papja, aki már hypodiakonus korától fogva gyakori vendége volt István atyáéknak.
Legyen örök emléke!
