A legszentebb Istenszülő elszenderülésének ünnepén hódolunk az Ő sírja és szentséges testének ikonja előtt. Szívünket szomorúság tölti el ezen az ünnepen, hiszen a mi legdrágább Nagyasszonyunk elköltözött ebből a világból, mégis ünnepnek nevezzük ezt a napot, nem csupán emléknapnak. Miért? Mert az Istent befogadó legdrágább Anya nem halt meg, hanem lelkéért maga a test szerint tőle született Szent Fia jött el hogy azt az angyalok karának kíséretében magával a mennyekbe vigye fel, majd az Ő legszentebb testét is magához vitte, hogy a mennyekből vigyázzon ránk, hűséges gyermekeire.
“Óh különös csoda! Az Élet Forrását sírboltba helyezik, és a sír a mennybe vezető lépcsővé válik!” (Előesti vecsernye, Uram tehozzád utáni első sztichira)
